Same time, next year :)

Tegnap voltunk Budapesten, Anyukám szülinapja alkalmából! Ettünk nagyon fincsit a Pizza Hutban (olyan kár, hogy Szegeden már régóta nincs!), utána pedig megnéztük a Madách Színházban Bernard Slade Jövőre veled, ugyanitt c. színdarabjának folytátását.

A darab egy férfiről és egy nőről szól, akik (megcsalva házastársukat) évről-évre ugyanabban a kis földszintes hotel egyik szobájában találkoznak egy hétvégére, és közben megbeszélik életük történéseit. Persze közben sok kacagás meg sírás meg ilyesmi. xD Nekem (vagy mondhatom, nekünk :)) marhára tetszett, sok poén volt benne, és a szomorúbb pillanatok is szépek voltak. Külön öröm számomra, hogy most láttam először élőben Hernádi Juditot és Gálvölgyi Jánost, akiket nagyon tisztelek és szeretek, hihetetlenül jól játszották végig azt a kb. húsz évnyi változást, amit felölel a mű. Mondanom se kell, hatalmas vastaps lett a jutalmuk a végén. Imádom őket. :)

...és random rambling feat. the GazettE

Amint látható, jól megújítottam a blogdizájnt, mert megtehetem! :P Ezúttal a the GazettE (egykori ガゼット) egyik régi mini-albumának borítógrafikáját vettem alapul, nagyon megtetszett. A szövegecske pedig egy kicsit későbbi dalukból származik.

Ma egész sok Gazette-et hallgattam, sőt igazából jelenleg is azt teszem. XD Nem tudom eldönteni, mi tetszik jobban: a régi őrült, nyakatekert stílusuk, vagy a későbbi művésziesebb, kiműveltebb zenéjük, esetleg a mostani muzsikájuk. Perpill a korai cuccaikat hallgatom, ez most jobban fekszik nekem.

Ők valahogy kicsit kakukktojás nekem a visual kei színtéren: ellentétben más visual zenekarokkal, akik a "szokásos" beteg, kísérletező hangulatú zenével kezdtek és aztán átmentek lapos önismétlésbe, a Gazette valahogy felül tudott emelkedni az ötlettelenség szürke mocsarán. Nem mondom, hogy tökéletesek: egyre-másra adják ki az új kiadványokat, hajtja őket rendesen a kiadójuk, néha érződik is, hogy kéne egy kis kreatív szünetet tartani, mert van néha egy-két olyan témájuk, ami már eléggé uncsi és "újrahasznosított." Nekem mondjuk még mindig jobban tetszenek, mint pl. egy Vidoll, akik mára már eléggé sutba dobták minden kísérletező kedvüket, és egymás után gyártják a számomra uncsibbnál uncsibb dalokat, abszolút tőlük stílusidegen zenével körítve (néha persze felsejlik náluk is a múlt).

Ezzel persze nem azt akarom mondani, hogy egy zenekar ne változzon, de azért nem kéne mindenestül eldobni a saját hangulatot és stílust: be kell építeni a folyamatosan fejlődő zenei elképzelésekbe. A Gazette szerintem ezt mesterien csinálja. Főleg így, hogy kronológiai sorrendben hallgatom a dalaikat, tűnik fel a szép, fokozatos fejlődésük. Kíváncsi vagyok, hová tudnak még fejlődni, mi lesz a következő dobásuk. A legutóbbi kislemezük habár jó (a címadó dal kisebbfajta kedvencem lett), de számomra érződik rajta a sietség. Nem azt mondom, hogy összecsapták, de lehet, kellett volna várni vele mondjuk pár hónapot. Úgy érzem, most fog csak igazán kiderülni, hogy életképes-e zeneileg a banda továbbra is, vagy mennek a Nightmare/Vidoll-féle "szürke hézköznapok" felé. Nagyon remélem, hogy nem ez lesz a helyzet.

(utólag is bocs a Vidoll és Nightmare fanektől, előbbit szerettem, amíg ötletes zenét játszottak, utóbbitól mindig elriasztott az énekes hangja, de az ő régebbi zenéjük is jó volt)

Español oder 日本語?

Mostmár el kéne kezdenem megint felzárkózni spanyolból, ha akármit is el szeretnék érni vele a közeljövőben - vagyis a felsőfokú nyelvvizsgát, ami jelenlegi nyelvtudásomat tekintve erősen röhögséges elképzelés. XD

No mindegy, talán sikerülni fog. Meg kell csinálnom! (a vicc, hogy ide akartam írni ezt a mondatot spanyolul is, de amikor elkezdtem kigondolni, a mondat eleje angolra vagy németre sikerült, pedig nem is tudok németül!!! ...whatever XDDD) Es muy importante por mí (vagy para mí? ááá XD)...feladom. Lehet, hogy el kéne kezdenem egy totál más nyelvet? Annyira nem fűlik a fogam az eszpányolhoz mostanában, vagyis hol igen, hol nem, aztán amikor rájövök arra, hogy semmit sem tudok, akkor meg végképp nem.

A gáz csak az, hogy azalapján indulnék el a spanyol felsőfokú felé, hogy pluszpontot ér a mesterképzéses jelentkezésnél (mármint egy akármilyen, második idegennyelvi felsőfokú nyelvvizsga). :/ Pedig olyan szívesen elkezdenék tanulni japánul például! :D Mindig is bennem volt a késztetés, csak a végső elhatározás nem. XD Pedig már tudok csomó katakanát, néhány hiraganát is, sőt még pár kanjit is (ezek mindegyikét, kivéve a katakanákat, csak felismerni, nem pedig le is írni ^^"). Érzem én, hogy most valami nagyon epic decision küszöbén állok. :'D

Igazából az is a japán felé húzza a szívemet, mert az a szövegvilág jobban foglalkoztat, mint a spanyol valaha is fog, és könnyebben megértem a beszédet (LOL, szóval ha hadarnak, akkor le bírom írni, mit hallottam, még ha nem is tudom, mit jelent), nem úgy, mint a százhúsz kilométer/órával beszélő spánielek. xDDD Meg a hangzása is szép, bár a spanyolé is az.

Nos, nem jutottam előrébb, majd még emésztgetem ezt a témát a napokban.

És akkor a végére random spanyol és japán mjúzik:

Itt van az ősz, itt van...már megint

Igen, kicsit fáziskésésesnek tűnhet a bejegyzés címe, így, október közepén, de ez az igazság. :) Míg az utóbbi hetekben kellemesen (néha már talán túlságosan is) meleg volt, most mintha egyszeribe' felébredt volna a természet és azt mondta volna, "höhö, jatélleg!"

Szóval már napok óta esik és hideg van. :D

Minden más a szokásos: megy az egyetem, én is megyek oda kitartóan, habár néhány óra igencsak idegpróbáló és fura. Például az előadás, ahol abszurd módon órai aktivitást várnak tőlünk (haha, szegény tanár, nem irigylem a vaskos szemüvege és bagófüst-aurája mögött), és a szeminárium, ahol idáig csak a tanár adott elő, és eleddig csak egyszer kérdezett tőlünk, és azt se tudtuk. XD Ismerősök azok nem igazán vannak; van olyan, aki továbbment master-képzésre (egyem a szívüket, mind az ötét :))), és olyan is, aki más városba ment a tanulmányait folytatni, na meg olyan, akivel fogalmam sincs, hogy mi van. Oh well.

A zenekarral is bőszen próbálunk, már három új dalt gyakorlunk! Az első nagyon király, jó stabil szerintem, szeretem játszani. A második kicsit furább, olyan "zömök", nem tudom máshogy megfogalmazni. A dobosunk írta, és nagyon jellemző a stílusa. Bírom, hogy olyan gitártémákat ír, amik nekem világéletemben nem jutnának eszembe, mégis jól hangzanak. :D A harmadik dallal elég nyögvenyelősen haladunk, nekem nem volt sok kedvem megtanulni a hosszú, bonyi részeket, meg olyan zagyva nekem helyenként az egész. Viszont baromi jól hangzik! :) Éppen ezért gondoltam is, hogy ez így nem állapot, úgyhogy felturbóztam magam hozzá kicsit. Már egészen jól megy, nyolc ütemet kivéve. Haladok, ilyenkor megint tudok pozitívan gondolkodni a kezdeti pesszimizmus után. Pedig úgy látszik, megvan bennem a mozgatórugó (tehetség? I don't think so, de ki tudja), csak lusta vagyok gyakorolni. XD Viszont szerintem egyre inkább kezdünk összeszokni zeneileg, mint banda, és ez tetszik. Így élvezetesebbek a próbák.

Hát igen, az ősszel meg óhatatlanul jön a melankólia, meg hasonlók. Nálam ez inkább hirtelen hangulatváltozásokban jelentkezik. Főleg a zenehallgatásomon lehet ezt leszűrni: egy órája még Psysalia Psysalis Psyche-t hallgattam (japán indie-rock), most meg Psyclon Nine-t (amerikai aggrotech). :D Nem baj, ilyenkor amúgyis nyitottabb vagyok mindenre, jól esik mindig újabb és újabb jó zenékkel megismerkedni.

Kedvesem pedig tovább folytatja fogyókúráját, tök jó látni, hogy igyekszik és tényleg van eredménye. Nagyon büszke vagyok rá. Gratulálok, csak így tovább! <3

Ezt a verset Neki írtam (vagyis Neked, ha éppen olvasod :)) ma, kicsit szentimentál lett, meg olyan bugyuta, de íme:

Lámpásvers

Van egy lámpásom énnekem;
Kerek, aranyszélű,
Kopottas ugyan, de ha tehetem,
Néhanapján kifényezem.

Világot gyújt az éjben,
Ad meleget is;
Mégis, időről időre, érzem,
Nehezebb begyújtanom.

Olyankor Hozzád fordulok,
Meleged s fényed
Értelmet ad, beborít; élek.
Mint lámpás, szívem ragyog.

És tessék, el is késtem gitáróráról, úgyhogy már suhanok is!
Öltözzetek melegen! :)
Till next time,
J.

"we're rainbow surfers, we're like a bird"

Már biztosan megemlítettem a blogon, de eddig még nem írtam egyik kedvenc japán előadómról, aki nem csak énekel meg gitározik, de ő írja a saját zenéjét, és rendkívül kreatív és produktív, jelenleg is két projectet visz a hátán.
Az ő neve Asai Kenichi (浅井健一).


Kenichi először a '90-es évek elején a Tokyo-ban alakult, BLANKEY JET CITY nevű formációjával tűnt fel a porondon. Terui Toshiyukival (basszgitár) és Nakamura Tatsuya-val (dob) egy hihetetlenül erős triót alkotott, az amerikai rock'n'roll és rockabilly témákat ízlésesen keverve egyfajta koszos, pimasz, punkos lendülettel, és lázadó fiataloknak imponáló dalszövegekkel, melyek visszatérő szereplői egy képzelt világ ("Blankey Jet City" városa) lakói voltak. Ahogy az összes többi zenekarában, itt is Kenichi írta mind a zenét, mind a szövegeket. A zenekar 2000-ig volt egyben, utána szétszéledtek, más utakat választva.



Azt hinnénk, hogy Kenichi zenéje ennyi idő után csak unalmassá és önismétlővé válna, de nem is tévedhetnénk nagyobbat! Már a BJC-s évek alatt belekezdett egy másik, sokkal változatosabb hangzásvilágú zenekarba, a SHERBET-be, ami végül a SHERBETS nevet kapta. Itt legfőbb szerzőtársa és a zene másik fő mozgatórugója a Qumico Fucci nevű hölgy, aki szintetizátoron (és nagyritkán gitáron vagy esetleg csörgődobon) játszik, és háttérvokált ad. A zene nem is okozhatott volna nagyobb meglepetést a BJC nyers hangzásvilága után: éteri billentyűfutamok, fájdalmasan simogató gitárjáték, mindez egy szürreális, álomszerű előadásban, ám helyenként ők is meglepően vadak tudnak lenni, persze a megadott kereteken belül. Valahol azt olvastam, hogy Kenichi "a japán zene David Lynch-e", na valami ilyesmi hangulat. A SHERBETS idáig Kenichi másik leghosszabb életű zenekara, a BJC mellett, és jelenleg is működik.



Itt azonban még nincs vége a zenekarok sorának, hiszen 2001-ben, amikor Kenichi kicsit pihentette a SHERBETS-et, megalakította a JUDE (ejtsd: "júda") nevű formációt. Itt ismét a pőre garázsrokkos trió felállásban játszanak, a basszusgitáros és dobos előzőleg is hasonló bandákkal léptek fel (egyikük a legendás The Roosters tagja volt!). A JUDE zenéjében van mindenből egy kicsi: a BJC zabolátlanságából, a SHERBETS síró gitárjátékából, mindez nyakon öntve Kenichi már-már poposan dúdolható dallamaival. Mintha egy megbabonázó rock'n'roll kaleidoszkópba nézne az ember.



Kenichinek még arra is volt ideje, hogy miután a JUDE-ot feloszlatta, és visszatért a SHERBETS-hez, hogy foglalkozzon saját kis szóló projectjével, ami összességében kicsit talán visszafogottabb hangzású, mint a többi zenekara, de persze mindenhonnan tetten érhetők hatások, hihetetlen változatosságot adva. Jelenleg is szóló karrierjét építgeti, most jelent meg nemrég negyedik albuma, a SHERBETS-cel pedig év végefele turnéra indul ismét, a jövő évet pedig szólókoncertekkel kezdi. És biztos vagyok benne, hogy egy év múlva ilyenkor már újabb Asai Kenichi zenéket hallgatva fogom tölteni az időt. :)

"Shake the ground!"

Hazaértem Miyavi koncertről és naggyon~ jó volt!!! Bővebben:

A fura az, hogy minden nagyon pozitív volt, nem így képzeltem el egy Miyavi koncertet Budapesten. A sorbanállásnál senki sem nyomakodott meg tülekedett...lett egy második sor ráadásul, ahová beálltunk és kb. negyed órával hamarabb bejutottunk, mint a nagy sorban állók többsége. Merch-pultnál ugye minden várhatóan drágácska volt (póló 6000 Ft, türcsi 4000 Ft, poszter 1500 Ft utóbbi LOL), de hál' istennek így koncert elején szinte senki se volt ott (a fanok ugye mentek rögtön a színpad elé, ahol ekkorra olyan jó 7-8 soros tömeg már volt kb.), úgyhogy szép nyugiban tudtunk shopni: vettem coolos pólót, Szabi Neked meg türcsit!!

Ezek (és kis dumcsizgatás meg ismerkedés) után mi is "belevetettük" magunkat a koncertterembe, és már a sorbanállásnál is feltûnt, ami itt még szembetûnõbb volt: hihetetlenül sokan voltak, én legalábbis nem számítottam ennyi emberre. Az biztos, hogy a berlini Miyavi-, és müncheni Gazette-koncertnél több ember volt, talán kb. annyian mint a müncheni Dir en greyen (vagy picit többen?). A rajongók is nagyon lelkesnek tûntek, én ahol álltam (keverõ elõtt 5-8 méterrel), ott nem volt semmi nyomakodás meg szardínia-effekt hál' istennek, ráadásul gyönyörûen lehetett látni a színpadot, és még levegõt is lehetett venni. Aztán pár vicces random közönségvárakoztató dal után elkezdõdött maga a koncert.

Nagyon coolos volt az új intro, ami szemlátomást igencsak felpörgette a tömeget (köztük engem, naná!), utána pedig berobbant Meev és zenekara a Rock'n'Roll is Not Dead eredeti változatával, ami ugye királyság. Hihetetlen showman még mindig ez a Miyavi, és a zenekar is nagyon egyben volt végig. A koncert eleje jó pörgõsre és zúzósra sikerült, imádtuk, szerintem ezt mindenki nevében elmondhatom. Szinte tapintani lehetett a levegõben a lelkesedést meg örömöt, hogy "úristen Miyavi és úristen itt és végre és húha", kb. Szóval nagyon nagy volt a hangulat, láthatóan neki is tetszett.

Persze én külön megörültem, amikor a BOOM HAH BOOM HAH HAH közepén rákerült a gitár, és szólózott egy orbitálisat (és LOL, az a pózolás a gitárral...leckéket vettünk Sugizo-tól? ). Onnantól kezdve néhány dalon keresztül persze le nem lehetett vakarni róla a hangszert, és minden alkalmat megragadott, hogy játsszon, ahogy csak õ tud. Volt a szokásos gitáros közönséghergelés, hú hát akkor libabõr voltam, amikor elkezdte (fanok tudják melyik, amelyiket minden utóbbi live DVD-jén elsüti xD). Aztán volt egy MC, amikor beszélt a kislányáról meg magáról, nagyon megható volt (szinte könnyek szöktek a szemembe, no de visszatartottam férfiasan xD), és nekem egyáltalán nem tûnt hosszúnak. Utána jött persze a Kimi ni negai wo zongorás elõadása.

Ja és akkor az egyetlen dolog, ami nem tetszett: ne tapsoljunk már olyan dalnál, ami zongorás, mert mint tudjuk az nem nagyon ritmushangszer, legalábbis ennél a dalnál minden második sornál nagyon elkavart mindenki a clappity-clappity-vel. Ja, meg amikor a zenekar fokozza a hangulatot meg teremti az atmoszférát gyönyörû elszállt kis témákkal, akkor ne kezdjük már el kántálni, hogy "mííjáávíí-mííjáávíí", ez nem gitárhangolás meg hangpróba, hanem egy dalnak az eleje, és szépen nézzük már tátott szájjal, hogy milyen fantasztikusat zenélnek ezek. Na mindegy.

A Super Hero nagyon ütött. Sokkal jobban, mint szar kis myspace-hangzásban, nyilván, de akkoris. Utána volt Eccentric otona yamai, aminek nagyon örültem!! "Are you ready 'n' waiting to go?" Hell yeah!!! Volt egy pont, amikor persze fanservice-re került sor, és Miyavi csak úgy, kendõzetlenül bekérdezett többször, hogy "Do you want to fuck me?" meg "Are you ready to fuck me?" ...hát...láthatóan jót tett neki az apaság. Ezek után jött egy Are You Ready to Rock?, ami csúcs volt, mivel egyrészt zseniálisan jó koncertdal, másrészt a közönséget is eléggé felpörgette az elõzõ kis akció.

De!!! Beszélt magyarul!!! Imádom!!! Ez, hogy eljön egy zenész, akit istentelenül bírok, és veszi a fáradságot, hogy az adott ország rajongóinak (akik már évek óta várnak rá, a régebbi fanok legalábbis XD) a nyelvén szóljon hozzájuk, hát huhh, le a kalappal, én köpni-nyelni nem tudtam. Pláne, hogy Miyavi!!! xD Mondott mindenfélét, pl. "Szia Budapeszt!" meg "Jól érzitek magatokat? *éljenzés* Én igen." meg "Még!" meg volt még egy-kettõ...meg naná, a végén egy "Szeretlek." Ezek után kérdezte, hogy milyen japán szavakat tudunk, aztán elismételtetett velünk még néhányat, amit õ mondott (kíváncsi vagyok, miket XD), nagyon király volt.

A ráadás is nagyon jó volt, itt is sokat beszélt az elsõ dal elõtt, ami nem lett volna baj, de mögöttem néhány gyökér ott hangoskodott, hogy "zenéjjéé' máár" meg "kit érdekeeel" és hasonlók. No mindegy, no comment. Beszélt arról, hogy ugye õ japán elõadó és nyilván mi nem tudunk japánul annyira, de mégis a zene szeretete összeköt, meg hogy ez a közös nyelv, szépeket mondott (és igaz!). Megemlítette nyilván a rajongói klubját is, ami mostmár nemzetközi és ez egy olyan hely, ahol összekapcsolódhatunk, stb. Meg kérdezte, hogy nézzük-e a youtube/twitter/facebook/myspace/stb. accountját, persze mindegyiknél mindenki éljenzett.

Ezek után eljátszották a WHAT A WONDERFUL WORLD-öt és a NEO VISUALIZM-öt, utóbbinak külön örültem. Végül lezárásképpen jött az As U R címû, ahol nagy integetés-felhõbe burkolózott a közönség kezeinek erdeje meg volt karlóbálás meg tapsikolás, nagyon peace feeling volt. Aztán a zenekar levonult a nagy "Miyavi-Miyavi" skandálás közepette a színpadról és vége volt.

Huhh, szóval nagyon tetszett az egész, a zenekar profi volt (a szintis volt a kedvencem, még midi-padja vagy mije is volt, amin ritmusozott) és iszonyatosan jó volt a hangosítás, én ilyet még nem sokat hallottam. Nem tudom az elsõ sorokban mennyire volt durva (ahogy olvasom eléggé), de ha jól láttam, akkor a koncert közben osztogattak ki ásványvizeket is elölrõl - maga Miyavi mondta is két dal között, hogy mindenki legyen szíves lépjen hátrébb, "So you won't crush your boobs. They are very precious." xDDDDDDDD ...meg hogy "Share the water and share the love with the one next to you." Irtó szimpatikus ez a fószer még mindig, az egyik legemberibb japán pop-elõadó, akit láttam.

A setlist a teljesség kedvéért:

~Opening SE~
01. Rock'n'Roll is Not Dead
02. Coin Locker's Baby
03. Boom Hah Boom Hah Hah
04. 21st Century Tokyo Blues
05. Ame ni utaeba ~pichupichuchappuchappu Planran Blues~
~gitározás~
06. My Name iz Oresama.com
07. Please Please Please
08. Kimi ni negai wo
~Super Hero SE~
09. Super Hero
10. Eccentric otona yamai (hivatalos setlisteken "Death Parade" címen fut)
11. Shouri no V-Rock
12. Are You Ready to Rock?
~Encore~
13. Subarashiki kana, kono sekai -What a Wonderful World-
14. Sakihokoru hana no you ni -Neo Visualizm-
15. As U R

Miyavi youtube-videói a koncertrõl:
BEFORE THE SHOW IN HUNGARY
MYV ON STAGE

Miyavi twitter üzenetei Magyarországról:

Quote:

WE IN HUNGARY NOW ハンガリー共和国到着

(fordítás by CoMiyaviWW: arrived in the republic of Hungary)

Quote:

I'M HUNGRY ハンガリー共和国にて

(fordítás by CoMiyaviWW: I'M HUNGRY IN HUNGARY) ...muszáj volt elsütni, nyilván

Végül nagy örülök minden ismerõsnek, akivel találkoztunk, Djinnek és Animalnak a B-T CD-kért és hogy náluk hagyhattam a türcsit, Fuyu-nak hogy megismerhettem, és mindenki másnak, akivel összefutottam (Aru, Chimaera, Serenity, Case, Yu~ki, meg akiket véletlenül kihagytam).