Itt van az ősz, itt van...már megint

Igen, kicsit fáziskésésesnek tűnhet a bejegyzés címe, így, október közepén, de ez az igazság. :) Míg az utóbbi hetekben kellemesen (néha már talán túlságosan is) meleg volt, most mintha egyszeribe' felébredt volna a természet és azt mondta volna, "höhö, jatélleg!"

Szóval már napok óta esik és hideg van. :D

Minden más a szokásos: megy az egyetem, én is megyek oda kitartóan, habár néhány óra igencsak idegpróbáló és fura. Például az előadás, ahol abszurd módon órai aktivitást várnak tőlünk (haha, szegény tanár, nem irigylem a vaskos szemüvege és bagófüst-aurája mögött), és a szeminárium, ahol idáig csak a tanár adott elő, és eleddig csak egyszer kérdezett tőlünk, és azt se tudtuk. XD Ismerősök azok nem igazán vannak; van olyan, aki továbbment master-képzésre (egyem a szívüket, mind az ötét :))), és olyan is, aki más városba ment a tanulmányait folytatni, na meg olyan, akivel fogalmam sincs, hogy mi van. Oh well.

A zenekarral is bőszen próbálunk, már három új dalt gyakorlunk! Az első nagyon király, jó stabil szerintem, szeretem játszani. A második kicsit furább, olyan "zömök", nem tudom máshogy megfogalmazni. A dobosunk írta, és nagyon jellemző a stílusa. Bírom, hogy olyan gitártémákat ír, amik nekem világéletemben nem jutnának eszembe, mégis jól hangzanak. :D A harmadik dallal elég nyögvenyelősen haladunk, nekem nem volt sok kedvem megtanulni a hosszú, bonyi részeket, meg olyan zagyva nekem helyenként az egész. Viszont baromi jól hangzik! :) Éppen ezért gondoltam is, hogy ez így nem állapot, úgyhogy felturbóztam magam hozzá kicsit. Már egészen jól megy, nyolc ütemet kivéve. Haladok, ilyenkor megint tudok pozitívan gondolkodni a kezdeti pesszimizmus után. Pedig úgy látszik, megvan bennem a mozgatórugó (tehetség? I don't think so, de ki tudja), csak lusta vagyok gyakorolni. XD Viszont szerintem egyre inkább kezdünk összeszokni zeneileg, mint banda, és ez tetszik. Így élvezetesebbek a próbák.

Hát igen, az ősszel meg óhatatlanul jön a melankólia, meg hasonlók. Nálam ez inkább hirtelen hangulatváltozásokban jelentkezik. Főleg a zenehallgatásomon lehet ezt leszűrni: egy órája még Psysalia Psysalis Psyche-t hallgattam (japán indie-rock), most meg Psyclon Nine-t (amerikai aggrotech). :D Nem baj, ilyenkor amúgyis nyitottabb vagyok mindenre, jól esik mindig újabb és újabb jó zenékkel megismerkedni.

Kedvesem pedig tovább folytatja fogyókúráját, tök jó látni, hogy igyekszik és tényleg van eredménye. Nagyon büszke vagyok rá. Gratulálok, csak így tovább! <3

Ezt a verset Neki írtam (vagyis Neked, ha éppen olvasod :)) ma, kicsit szentimentál lett, meg olyan bugyuta, de íme:

Lámpásvers

Van egy lámpásom énnekem;
Kerek, aranyszélű,
Kopottas ugyan, de ha tehetem,
Néhanapján kifényezem.

Világot gyújt az éjben,
Ad meleget is;
Mégis, időről időre, érzem,
Nehezebb begyújtanom.

Olyankor Hozzád fordulok,
Meleged s fényed
Értelmet ad, beborít; élek.
Mint lámpás, szívem ragyog.

És tessék, el is késtem gitáróráról, úgyhogy már suhanok is!
Öltözzetek melegen! :)
Till next time,
J.