Ballagás!

Voltunk ma egyik unokatesóm ballagásán a Radnótiban, és hát ez a procedúra még mindig hosszadalmas, fárasztó és uncsi. Úgyhogy találtunk is Egyetlenemmel a Stefánián egy kényelmes padot, hozzá meg Coca-Colát (utóbbit vettük, persze xD), úgyhogy happiness, kivéve persze az egyre növekvő torokfájásom(sunk)at, dehát üsse kő! :)

Aztán vacsi nagynénémnél, nagy buli, dumálás, punnyadás (részemről főleg), hazaérés.

Csak hogy legyen valami popkult, meg lit is kivételesen:

- Hallgassatok Ti is BUCK-TICK-et!

- Olvassatok Ti is ilyet:

Égessünk negatívot!

Voltam Ofotértben, hál' Istennek a látásom csak igen keveset romlott, így nem kell erősebb lencséket csináltatni, jó lesz ugyanolyan, mint a mostani. Ki is választottam hozzá egy szép keretet, meg csináltatunk napszemüvegeset is belőle (Ray Ban kerettel, igen, nagyon RAJ :D).

Miután hazaértem, sikerült is egyből az év jelentősebb koncertjeire megrendelni a jegyeket, jómagamnak és a kis Puruttyáknak. :) Kicsit lesz csak jó:
- június 23: Voivod & Down @Pecsa
- október 1: Miyavi @Diesel Club
Szóval intenzív fejráz-, és csápfeszt vadul. Szinte már rock out with your cock out, de azért not quite. ;D



No de van itt egy rendkívül ütős kis zenekar, hogyaszondja Burn The Negative. Észak-Angliából tolják a zord időjáráson megedződött rozsdamentes teflonbevonatú digitális popzenéjüket. Kicsit olyan, mintha most indulna a Depeche Mode, felpörgetve.
Nemrég jelent meg debütalbumuk, a sejtelmes című In The Atmosphere. És valóban, van valami az atmoszférában, a hangulatban. Szomorkás, de reménnyel teli, játékos, energikus és nagyon cool.

Az intro lebegős kis finomkodása után a szintik közé is csapnak, a Lights és a Low rendkívül pörgős kis darabok. És itt kapcsoltam: dehát itt élő gitár és basszgitár van, atomjó. Ahogy a bassz adagolja a finom kis hangokat, nagyon stylish. A gitár a háttérben bújik meg többnyire, a már meglévő dallamok aláfestőjeként, bár néhol előtérbe kerül (lásd: a Lights gyönyörűszép kezdete). A Camdentől kezdve nekem kicsit már rutinszerűnek hangzik (bár az említett dalban szintén csillagosötös a basszgitár, és kicsit Bowie-s hangulatú az egész), de a klipes Wonder Why-tól megint megütik a jó hangokat és szívhúrokat, onnantól kezdve ismét instant love. Az álmodozóan szép Time után pedig kapunk egy outro-szerű dalszösszenetet a Secret Garden képében, tetszetős lezárás egy tetszetős lemeznek.
Mindenképpen ajánlom a zenekart azoknak, akik szeretik az elektronikus hangzást, szép popos dallamokat és fogós számokat (hát ki nem? :)). Nálam ez most erősen a rotationben van, és bár szívesen adnék rá max. pontot, azért van egy bealvás az eleje után nekem, úgyhogy ez most: egy nagyon erős 8/10.

Kíváncsi lettél? Nézd meg a Wonder Why videoklipjét youtube-on!

első.

Sziasztok!

Ez az új blogom. "Volt régi is?" kérdezhetitek, joggal. Igen, volt, nem is egy, dehát én az ilyeneket gyorsan elfelejtem és megunom, úgyhogy reménykedjünk, hogy ez valamivel hosszabb életű lesz, mint az eddigiek (közben beugrott, mintha itt is lett volna már egy blogom régen, whatever xD).

Hát nemtom mit írjak le? Fogok mindenfélét írogatni, gondolatokat megosztani, érdekes linkeket közzétenni, különféle művészeti termékeket kritizálni és/vagy egekbe magasztalni (e.g. zene, film, könyv & everything in between), meg minden, ami belefér. ;)

Aki nem ismerne személyesen, annak röviden bemutatkoznék. Magamról annyit, hogy Szegeden a BTK-n anglisztikát tanulok, hivatalosan és célszerűen idén végeznék, de a Szent Egyetem közbeszólt, így további fél éven keresztül boldogíthatom [vaskos kérdőjel] oktatóimat, és néhány szerencsés [???] évfolyamtársamat. Szakdolgozatomat jelenleg is ír(ogat)om, Lovecraft egy művéről, igazi genre-defying (és defining) munka, meg groundbreaking and stuff. Néha átváltok angolra, ez ne zavarjon senkit, még ha valójában mégis inkább de. :)

Szabadidőm jelentős, és egyben kellemesebbik részét életem Másik Felével töltöm immáron több mint két éve, jóban-rosszban. <3 Egyébiránt a Dark Cherry zenekar (stílus: semi-electronic darkish metal-driven modern rock, jobb híján) ellenállhatatlanul kétbalkezes - ámde mások szerint roppant tehetséges, amit nem értek - gitárosát és háttérhörgősét alakítom, mérsékelten meggyőző hitelességgel. Eleddig három koncerten szórakoztathattuk a Nagyérdeműt, több-kevesebb sikerrel. Értsd: nekem tökmindegy, mit mondanak, amíg eljönnek a koncertre, addig is nagyobb a nézőszám. :P

Egyébiránt amikor nem a fentebb említett tevékenységek valamelyikét művelem, akkor bizony keményen zenefüggő vagyok, igazi funky beat junkie (aki tudja, hogy kit idéztem, az kap pirospontot az üzenőfüzetébe ;)). A metaltól és modern rock-zenétől indultam annó, bennragadtam a j-rock és visual kei világában, majd sikerült onnan félig kitörnöm, és most egyfajta schizophrenic mindsetben tolok mellette mindent, ami a csövön ki-, és a fülön befér. Jöhet elektronikus vagy avantgarde is, nekem mindegy, ha megtalálom benne a világomat.

Na jó, mostmár elég a dumából, ez az első kis próbabejegyzésem, csakhogy életjel megminden.

Ha kíváncsiak vagytok rá, milyen lenne a Depeche Mode, ha most indulnának atomdurva digitális háttérrel, élő gitárossal és basszerossal, akkor hallgassatok Burn The Negative-et, megérdemlik!

Till next time,
Jig.