"we're rainbow surfers, we're like a bird"

Már biztosan megemlítettem a blogon, de eddig még nem írtam egyik kedvenc japán előadómról, aki nem csak énekel meg gitározik, de ő írja a saját zenéjét, és rendkívül kreatív és produktív, jelenleg is két projectet visz a hátán.
Az ő neve Asai Kenichi (浅井健一).


Kenichi először a '90-es évek elején a Tokyo-ban alakult, BLANKEY JET CITY nevű formációjával tűnt fel a porondon. Terui Toshiyukival (basszgitár) és Nakamura Tatsuya-val (dob) egy hihetetlenül erős triót alkotott, az amerikai rock'n'roll és rockabilly témákat ízlésesen keverve egyfajta koszos, pimasz, punkos lendülettel, és lázadó fiataloknak imponáló dalszövegekkel, melyek visszatérő szereplői egy képzelt világ ("Blankey Jet City" városa) lakói voltak. Ahogy az összes többi zenekarában, itt is Kenichi írta mind a zenét, mind a szövegeket. A zenekar 2000-ig volt egyben, utána szétszéledtek, más utakat választva.



Azt hinnénk, hogy Kenichi zenéje ennyi idő után csak unalmassá és önismétlővé válna, de nem is tévedhetnénk nagyobbat! Már a BJC-s évek alatt belekezdett egy másik, sokkal változatosabb hangzásvilágú zenekarba, a SHERBET-be, ami végül a SHERBETS nevet kapta. Itt legfőbb szerzőtársa és a zene másik fő mozgatórugója a Qumico Fucci nevű hölgy, aki szintetizátoron (és nagyritkán gitáron vagy esetleg csörgődobon) játszik, és háttérvokált ad. A zene nem is okozhatott volna nagyobb meglepetést a BJC nyers hangzásvilága után: éteri billentyűfutamok, fájdalmasan simogató gitárjáték, mindez egy szürreális, álomszerű előadásban, ám helyenként ők is meglepően vadak tudnak lenni, persze a megadott kereteken belül. Valahol azt olvastam, hogy Kenichi "a japán zene David Lynch-e", na valami ilyesmi hangulat. A SHERBETS idáig Kenichi másik leghosszabb életű zenekara, a BJC mellett, és jelenleg is működik.



Itt azonban még nincs vége a zenekarok sorának, hiszen 2001-ben, amikor Kenichi kicsit pihentette a SHERBETS-et, megalakította a JUDE (ejtsd: "júda") nevű formációt. Itt ismét a pőre garázsrokkos trió felállásban játszanak, a basszusgitáros és dobos előzőleg is hasonló bandákkal léptek fel (egyikük a legendás The Roosters tagja volt!). A JUDE zenéjében van mindenből egy kicsi: a BJC zabolátlanságából, a SHERBETS síró gitárjátékából, mindez nyakon öntve Kenichi már-már poposan dúdolható dallamaival. Mintha egy megbabonázó rock'n'roll kaleidoszkópba nézne az ember.



Kenichinek még arra is volt ideje, hogy miután a JUDE-ot feloszlatta, és visszatért a SHERBETS-hez, hogy foglalkozzon saját kis szóló projectjével, ami összességében kicsit talán visszafogottabb hangzású, mint a többi zenekara, de persze mindenhonnan tetten érhetők hatások, hihetetlen változatosságot adva. Jelenleg is szóló karrierjét építgeti, most jelent meg nemrég negyedik albuma, a SHERBETS-cel pedig év végefele turnéra indul ismét, a jövő évet pedig szólókoncertekkel kezdi. És biztos vagyok benne, hogy egy év múlva ilyenkor már újabb Asai Kenichi zenéket hallgatva fogom tölteni az időt. :)