tenger és tél

Hoztam megint dalszövegfordítást, lehet örülni (?). Ezúttal egy számomra igencsak kedves zenekar, a Guruguru Eigakan (nevük jelentése kb.: "forgó mozgóképszínház") dalait kezdtem el fordítgatni, persze nem eredeti japán nyelvről. Azért imádom ezt a zenekart, mert a zenéjük a múltba repít, szinte minden dalnak van valamilyen mágikus, nosztalgikus hangulata, és nem véletlenül: image-ükben és szövegeikben is visszanyúlnak a Taishou- és Shouwa-korszakhoz. (1912-1926 és 1926-1989) A fordításaim egyébként a csodálatos Milk Choudai oldal angol verziói alapján készültek, ahol számos más, félig-meddig underground japán zenekar dalszövegeit lehet böngészgetni angolul.

Sokáig gondolkoztam, melyik dal szövegének fordítását pötyögjem be ide, végül kettő mellett döntöttem: az elsőt (Unabara ya) a zenekar vezetője és egyben énekes-gitárosa írta, a másodikat (Fuyukare hakusho) a volt dobosuk.

Guruguru Eigakan - Ó, tenger bölcsője
Dalszöveg: Amano Tonbimaru

Ó, tenger bölcsője

Miért csalogattad olyannyira kedvesem?
Miért hívogatsz szomorú hangoddal engem?

Vajon ha egy szemernyivel fiatalabb lettem volna,
Mint ő, ugyanazt az utat választottam volna?

Micsoda szavak, kezdem elveszíteni eszem
Mégis enyém helyett választotta a te kéked

Ugye nincsen már mit tennem?

Ó, tenger bölcsője

-------------------------------------------------------------------------------

Guruguru Eigakan - Fehér papír a téli romlásban
Dalszöveg: Matsushima Kouji

A város mellett, a város mellett
Hópelyhek hullnak alá az égből
Térdem szorítom, térdem szorítom
Együtt töltött napokra gondolok
Piciny kék madarak röppennek tova
Nevetnek, ahogy meglátnak
Amint egy Rilke-verset olvasok
A hervadt virágoknak

Meg sem vártad a tavaszt, árnyékod máris eltűnt
Vajon éppen valahol magányosan részegre iszod magad?

Lágyan, mégoly lágyan
A hó, mi egyre csak hull
Vállamra, vállamra
Tél közeledtét jósolja
Zsebemben a leveled
Már gombóccá gyűrtem
Kedvenc Heine-versed
Öntötte szavakba búcsúnk

Meg sem várta a tavaszt, szívemben a hó máris eltűnt
Vajon éppen valahol magányosan részegre iszod magad?

Milyen különös érzés, mintha
Egy klisés színdarabban lennénk
Mindenre visszaemlékezni
Fárasztó az idő elteltével
"Milyen furcsa egy fickó vagy
Amint azokká a költőkké válsz"
Szólt
A hulló hó.