Mindenki meg van kattanva, és vagy azért magányos, mert a nagyvárosban él túl sok emberrel körülvéve, vagy a préri vagy hegyvidék közepén és közben meg rohadtul boldogtalan, mert nehéz a túlélés, de egyébként meg nagyon boldog, mert gyönyörű a táj és vávává természet.
Tovább fokozza a szomifaktort, hogy egyszercsak Dzsó bácsi kilépett a házából, és rájött, hogy a szomszédja Zsákk bácsi és nem érti, mit mond, meg különben is, olyan kis parasztos-hagyományos visszamaradott ez a Zsákk bácsi, totál el van varázsolva. Persze ez az érzés nem maradt viszonzatlanul, ugyanis Zsákk bácsi szerint Dzsó bácsi egy érzéketlen tuskó, akinek semmi köze a művészetekhez meg úgy nagy általánosságban egy otromba, pénzéhes betolakodó. Így mindketten rohadtul szellemi társtalanságban vannak. Igaz, hogy Dzsó bácsinak van felesége, de inkább az asszony testvéreit kúrogatja, mert az úgy sokkal szórakoztatóbb, Zsákk bácsi meg igazából tényleg el van varázsolva, úgyhogy ő meg azzal van el jól. Sajnos nem sokáig.
Rá kell jönniük ugyanis, hogy vannak itt még mindenféle bevándorlók, nőneműek, színesbőrűek, alternatív nemi irányultságúak, nyomorékok meg bennszülöttek, akik maguknak követelik a Szomitrófeát, amit Dzsó bácsi és Zsákk bácsi nem adnak egykönnyen. Így mindenki ír valamit, és ezen keresztül versengenek egymással, ki bírja a legüberbrutálabbul lehangolót és weirdet írni, ügyelve arra, hogy éppen annyira hangozzon érdekesen a történet, hogy az ember elkezdje olvasni, de annyira már ne legyen jó, hogy az egyszeri olvasó két és fél oldalnál többet bírjon. Bezzeg az apjuk meg a nagyapjuk vagy nagyanyjuk még tudta, mitől döglik a légy: ők is ugyanezt csinálták, csak már eleve olyat írtak, hogy messziről el tudja kerülni az ember. Közben meg mindenféle random emberek tájakat festenek és meghalnak, vagy színdarabokat írnak és nem nagyon történik velük semmi, vagy leírják a gondolataikat a világról humoros formában (de úgy, hogy már ők maguk sem értik, mit írtak igazán) és sikeresek lesznek belőle, lehetőleg még éltükben.
Ezután meg én elmegyek vizsgázni Canadian Literature-ből, és éppen annyit mondok, hogy úgy tűnjön, tudom az anyagot, de nem mondok túl sokat, nehogy baromságot találjak szólni, de persze ezt, amit az előbb leírtam sajnos nem adhatom elő, pedig csak ennyi maradt meg a tananyagból, ha kiveszek kb. egy tucat nevet, ami itt amúgy sem érdekel senkit.
Szóval jó lesz ez, csak legyek már túl rajta végre. :)))
Tovább fokozza a szomifaktort, hogy egyszercsak Dzsó bácsi kilépett a házából, és rájött, hogy a szomszédja Zsákk bácsi és nem érti, mit mond, meg különben is, olyan kis parasztos-hagyományos visszamaradott ez a Zsákk bácsi, totál el van varázsolva. Persze ez az érzés nem maradt viszonzatlanul, ugyanis Zsákk bácsi szerint Dzsó bácsi egy érzéketlen tuskó, akinek semmi köze a művészetekhez meg úgy nagy általánosságban egy otromba, pénzéhes betolakodó. Így mindketten rohadtul szellemi társtalanságban vannak. Igaz, hogy Dzsó bácsinak van felesége, de inkább az asszony testvéreit kúrogatja, mert az úgy sokkal szórakoztatóbb, Zsákk bácsi meg igazából tényleg el van varázsolva, úgyhogy ő meg azzal van el jól. Sajnos nem sokáig.
Rá kell jönniük ugyanis, hogy vannak itt még mindenféle bevándorlók, nőneműek, színesbőrűek, alternatív nemi irányultságúak, nyomorékok meg bennszülöttek, akik maguknak követelik a Szomitrófeát, amit Dzsó bácsi és Zsákk bácsi nem adnak egykönnyen. Így mindenki ír valamit, és ezen keresztül versengenek egymással, ki bírja a legüberbrutálabbul lehangolót és weirdet írni, ügyelve arra, hogy éppen annyira hangozzon érdekesen a történet, hogy az ember elkezdje olvasni, de annyira már ne legyen jó, hogy az egyszeri olvasó két és fél oldalnál többet bírjon. Bezzeg az apjuk meg a nagyapjuk vagy nagyanyjuk még tudta, mitől döglik a légy: ők is ugyanezt csinálták, csak már eleve olyat írtak, hogy messziről el tudja kerülni az ember. Közben meg mindenféle random emberek tájakat festenek és meghalnak, vagy színdarabokat írnak és nem nagyon történik velük semmi, vagy leírják a gondolataikat a világról humoros formában (de úgy, hogy már ők maguk sem értik, mit írtak igazán) és sikeresek lesznek belőle, lehetőleg még éltükben.
Ezután meg én elmegyek vizsgázni Canadian Literature-ből, és éppen annyit mondok, hogy úgy tűnjön, tudom az anyagot, de nem mondok túl sokat, nehogy baromságot találjak szólni, de persze ezt, amit az előbb leírtam sajnos nem adhatom elő, pedig csak ennyi maradt meg a tananyagból, ha kiveszek kb. egy tucat nevet, ami itt amúgy sem érdekel senkit.
Szóval jó lesz ez, csak legyek már túl rajta végre. :)))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése