első.

Sziasztok!

Ez az új blogom. "Volt régi is?" kérdezhetitek, joggal. Igen, volt, nem is egy, dehát én az ilyeneket gyorsan elfelejtem és megunom, úgyhogy reménykedjünk, hogy ez valamivel hosszabb életű lesz, mint az eddigiek (közben beugrott, mintha itt is lett volna már egy blogom régen, whatever xD).

Hát nemtom mit írjak le? Fogok mindenfélét írogatni, gondolatokat megosztani, érdekes linkeket közzétenni, különféle művészeti termékeket kritizálni és/vagy egekbe magasztalni (e.g. zene, film, könyv & everything in between), meg minden, ami belefér. ;)

Aki nem ismerne személyesen, annak röviden bemutatkoznék. Magamról annyit, hogy Szegeden a BTK-n anglisztikát tanulok, hivatalosan és célszerűen idén végeznék, de a Szent Egyetem közbeszólt, így további fél éven keresztül boldogíthatom [vaskos kérdőjel] oktatóimat, és néhány szerencsés [???] évfolyamtársamat. Szakdolgozatomat jelenleg is ír(ogat)om, Lovecraft egy művéről, igazi genre-defying (és defining) munka, meg groundbreaking and stuff. Néha átváltok angolra, ez ne zavarjon senkit, még ha valójában mégis inkább de. :)

Szabadidőm jelentős, és egyben kellemesebbik részét életem Másik Felével töltöm immáron több mint két éve, jóban-rosszban. <3 Egyébiránt a Dark Cherry zenekar (stílus: semi-electronic darkish metal-driven modern rock, jobb híján) ellenállhatatlanul kétbalkezes - ámde mások szerint roppant tehetséges, amit nem értek - gitárosát és háttérhörgősét alakítom, mérsékelten meggyőző hitelességgel. Eleddig három koncerten szórakoztathattuk a Nagyérdeműt, több-kevesebb sikerrel. Értsd: nekem tökmindegy, mit mondanak, amíg eljönnek a koncertre, addig is nagyobb a nézőszám. :P

Egyébiránt amikor nem a fentebb említett tevékenységek valamelyikét művelem, akkor bizony keményen zenefüggő vagyok, igazi funky beat junkie (aki tudja, hogy kit idéztem, az kap pirospontot az üzenőfüzetébe ;)). A metaltól és modern rock-zenétől indultam annó, bennragadtam a j-rock és visual kei világában, majd sikerült onnan félig kitörnöm, és most egyfajta schizophrenic mindsetben tolok mellette mindent, ami a csövön ki-, és a fülön befér. Jöhet elektronikus vagy avantgarde is, nekem mindegy, ha megtalálom benne a világomat.

Na jó, mostmár elég a dumából, ez az első kis próbabejegyzésem, csakhogy életjel megminden.

Ha kíváncsiak vagytok rá, milyen lenne a Depeche Mode, ha most indulnának atomdurva digitális háttérrel, élő gitárossal és basszerossal, akkor hallgassatok Burn The Negative-et, megérdemlik!

Till next time,
Jig.