Jan Švankmajer: Alice

Hatalmas film, nézzétek meg Ti is!

http://www.youtube.com/watch?v=CIB-LnoCNBM

http://www.youtube.com/watch?v=ZSfVwZXwbu4

http://www.youtube.com/watch?v=21kXNoNZyzk

...és így tovább, jobbra a videóablak mellett. :)

(ne zavarjon senkit, hogy spanyol feliratos, így találtam youtube-on fenn végig az egészet xD)

Egy kis random.

We are what we remember. The past is here, inside this black clock, more devious than night or fog, determining how we see and what we touch at this irreplaceable instant in time.
(Don DeLillo: Americana)

Debizonyám. :)

Tegnapi májulás

Volt majális. Liget, barátok, idegesítő tömeg (the cream of the crop, so to speak ;)). Ettünk kakaós kürtős kalácsot, ami viszont fini volt!

Utána Szabinál filmezés, ameddig nem szégyelltük. :D Mégpedig:

Aki nem tudná, a fenti borító egy három kisfilmes összeállítást takar, három különálló sztori különböző nemzetiségű ázsiai emberkéktől.

Első volt a Box című, melynek eleve nagy elvárásokkal ültem neki, mivel nem más rendezte, mint az általam nagy becsben és tiszteletben tartott Takashi Miike úr. A szóbanforgó úriember Japán egyik legproduktívabb rendezője, persze sajnos a fokozott munkatempó sok crappel is jár, de van ott jópár gyémánt az életműben, ami ellensúlyozza a negatívumokat (e.g. Audition, Ichi the Killer, Gozu, hogy csak néhányat elmlítsek). Nem is csalódtam, egy csodaszép képi világgal megáldott kis sztorit prezentált nekünk itt is. Féltem, hogy a történet túl klisésre és butácskára sikeredik (mint ahogy azt a film első háromnegyede sejtette), ám egy ügyes kis húzással sikerült szépen kidomborítania a sztori végét. Bizarr és libabőrös feeling.

Innentől kezdve jöttek a bonyodalmak, mivel a felirat nem akart velünk egyuttmúkodni, úgyhogy jobb híján a második filmet, a hong kongi Dumplings címűt, egyfajta kellemetlen suspense-ben töltöttük el, a jelentések és narratívák hálójában elveszve, ahogy a felirat általában az adott szöveg elhangzása előtt kb. 2 perccel megjelent a képernyőn. :D A film alapötlete mindenesetre ismét egyszerű, de zseniális volt. Tetszett, hogy látok végre egy horrorfilmet, ami nem fél gusztustalankodni egy kicsit (megjegyzem, főleg off-screen történtek az "undi" részek, illetve hát bújtatott formában on-screen is, de ez már szinte spoiler :)). Összbevéve tetszett, habár a jelentés jó része útközben elveszett.

A harmadik filmecskét, a Cutot már nem néztük meg, csak beletekertünk. A képi világ szintén szép volt, nagyon "koreai". Biztos ez is jó, meg fordulatos megminden, de nem volt türelmünk hozzá. :)

Ezután jött csak az igazi horror: Hideo Nakata, a híres-hírhedt Ring (Kör) című opusz rendezőjének első TV-s szárnypróbálgatásainak gyűjetményét néztük meg, három kis szösszenet képében. Ultra low-budget gagyi műanyag camp, a bugyutábbik, kiszámítható fajtából. Mindezek ellenére (vagy talán pont ezért?) egész élvezhető volt szerintem ez a kis filmfüzér, ha másért nem, akkor azért, hogy megnézzük honnan is jött a rendezőbácsi - és rájöjjünk, hogy azért maradt ő is a kaptafánál, adott esetben a tradicionális japán szellemmítosznál (fehérruhás feketehajú leány with a vengeance és hasonlók). Felejtős, de nem kifejezetten pejoratív értelemben.