dead autumn weather

Hát megvót az első hét egyetemen, egész jók a kilátások, habár ebben a félévben nem igazán lesznek túl érdekes óráim, tekintve, hogy ugye a hiányzó krediteket pótolgatom - persze tisztelet a kivételnek, mint mindig, idén a Modern American Drama-t várom nagyon, meg talán kicsit a Canadian Literature-t (pusztán mert ilyet még sosem olvastam, mea culpa, mea culpa). Tanarak jófejeknek tűnnek, amelyik meg nem az, arról úgyis kiderül 1-2 héten belül. :P

Hmmm...holnap nincs órám!! :D Valahogy idáig alig volt olyan félévem, hogy pénteken lett volna valami (kivéve persze az első féléveket), nem rossz hosszú hétvégéket tartani, higgyetek nekem. ;) Ez ugye hál' Istennek azt is maga után vonja, hogy több időm lesz a zenekari dolgokra, remélhetőleg - értem ezalatt főleg a gyakorlást, és a próbára való felkészülést. Ma találkoztam Marcellel (a Silent Hate basszerosa), októberben háromszor is fellépnek, ebből egy nem is szegedi esemény lesz. Hjajj, jó lenne már megint koncertezni...Szabiii~ gyere hazaa~!! xDDD

Az utóbbi pár hétben valahogy nem nagyon kívántam a szokásos J-rock dózisomat, és eléggé eltolódtam a garage-rock csudásan minimalista, ámde technikai tudást nem nélkülöző, csípőből alázó világa felé. Most tessék főleg Jack White zenekaraira és azok kapcsolt részeire gondolni - The White Stripes, The Raconteurs, The Dead Weather, The Kills -, tehát a "the"-bandák. xD

Azonban ma fordult a kocka, előkerült mindenféle, köztük is a cali≠gari zenekar új nagylemeze, ami szinte hibátlan, ahogy arra rájöttem három hallgatás után (most megy negyedszerre :)).

Ennyit egyelőre rólam, búcsúzom Shuuji Ishi örökérvényű szavaival: Duváppu-bí-dubápp!