2009. május 10., vasárnap

Ez van.

Megmagyarázhatatlan boldogság
öntötte el keblemet, mintha a nap
kis szeletkéje telepett volna meg
együltő helyében és felnézett volna
képembe, nevetve és fényesen.

Nem megyek ma sehova,
a boldogulásom boldog ülésben telik el.

Lehet szent imán tél vagy szentimentál,
örülök, hogy bennem maradtál,
úgyhogy most mindenki,
egyszerre, mondja azt, hogy
jee jee jee.

2 megjegyzés: