...ár jú ekszpirienszd?

Hát ez kész. Elindítottam a Boristól a Flood albumot, félbealudtam rajta, de mégse. Lebegés, repülés, almost out-of-body experience. Az elején még csak szüremlik a napfény a fák levelei között, aztán lágyan elkezdenek hullani az első cseppek, valahol a távolban dörög az ég. Aztán elcsendesedik minden. Vihar előtti csend. Aztán kitör, zajorkán, zúduló víztömeg, maga alá temet, belülről hallod a vizet, káosz. Aztán csendesedés, lenyugvás. Újra kisüt a Nap. Mindez 70 percben.

Ne drogozzatok, hallgassatok Borist!! :D

Zaj zaj hátán

Egyetlenem ma jön haza Horvátországból!! *o* Úgyhogy nagy várakozásban és aligvárásban és hasünlóban vagyok. *pirul*

Olvasom továbbra is ezt a The New York Trilogy-t Paul Austertől, nagyon kemény. :D Majd lehet, hogy írok róla bővebben is, ha befejeztem, elgondolkodtató cucc...olyan, ami olvasás után még pár óráig ottmarad veled, ha értitek mire célzok.

Tegnap óta hallgatok mindenféle zajongós dolgokat, most valahogy jólesnek. Rég hallgattam már ilyesmit, rámfért. xD Aube, aki albumonként csak egy hangforrásból dolgozik, és azt facsarja felismerhetetlenné (Cardiac Strain, alap!). Zeni Geva, akik rányomják a zajtorzulást a gitárokra, aztán ők maguk is betorzulnak, vontatottan, hol elszálltabban, hol földbedöngölősebben, metááál (Desire For Agony, alap!). Boris, akik maximumra tekerik az overdrive-ot, aztán vagy reszelnek és stoner'n'roll, vagy ellibegnek és vízalatt nehézbúvárkodnak a gitárhangzásokkal, mindezt egy laza triós felállásban (Smile, alap!).

Nah, love and peace mindenkibe! :)

Kis recenzió, á la Soundofjapan

Na meghallgattam pár dolgot, amiben elmaradásom volt... :)

Dear Bitch – FROM BIxxx SIDE
Az első dal tipikusan gyors, de mégis monumentál Biccselés. Jó, de nem erőltetik meg igazán magukat. A második ilyen jazzesebbre veszi a figurát, hosszú, nem elég figyelemfelkeltő. Az utolsó szám meg eléggé uncsi. Hát, búcsú-single-nek azért valami ütősebbre számítottam volna (bár lehet úgy nehezebben engedtem volna őket el xD), ez így most csak egy gyenge 6/10.

DELUHI – FLASH:B[L]ACK
Még egy ilyen hülye címet! xD A fődal egész pofás, minél többször hallgatom, annál jobban tetszik. Nagyon jó a refrén, a gitárszólók, a zúzások, minden a helyén van. A B-side egy már kiadott dal remixe, és szerintem nem lett valami jó, maradjunk ennyiben. xD Hallgatható, de ennyi. Ez is 6/10, de csak mert lehúzta a remix.

NightingeiL – Nibui oto
Az első dal kellemesen hangulatos/bólogatós, egy elmebeteg gitárszólóval. Tipikus NightingeiL, többször meg kell hallgatni, hogy megragadjon. A második dal már jobban magával sodor, pörgős, fogós. Kedvenc lesz. A címadó a banda eddigi leghosszabb száma, kicsit féltem is, mi lesz belőle. Kellemes kis ballada, tetszik a gitárhangzás, amúgy semmi különleges. Erős kis cucc, 8/10-et kap tőlem.

NightingeiL – Yukunde hashiru
Creepy zongora, suttogás, utána gitárok meg sikoly, mi kell még? xD Aztán persze konszolidálódik a helyzet, de jó kis őrült dal a címadó. Ez is kedvenc lesz. A második szám elég jazzesre sikerült, első ilyen hatású daluk, és egész jól áll nekik (és jó a basszus benne)! A záródalban valami őrületes az a gitáreffekt! xD Szellősebb dal, mégis van benne energia (kicsit Luna Sea-s). Ez a lemez biza 9/10!