Hát ez kész. Elindítottam a Boristól a Flood albumot, félbealudtam rajta, de mégse. Lebegés, repülés, almost out-of-body experience. Az elején még csak szüremlik a napfény a fák levelei között, aztán lágyan elkezdenek hullani az első cseppek, valahol a távolban dörög az ég. Aztán elcsendesedik minden. Vihar előtti csend. Aztán kitör, zajorkán, zúduló víztömeg, maga alá temet, belülről hallod a vizet, káosz. Aztán csendesedés, lenyugvás. Újra kisüt a Nap. Mindez 70 percben.
Ne drogozzatok, hallgassatok Borist!! :D
Ne drogozzatok, hallgassatok Borist!! :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése