Vízvezetékmetál

Ma reggel jót nevettem.

Még bőven pizsamában lebzselek, erre megszólal a kaputelefon, hogy a szomszédnéni meg a házmester meg a konyhabeázás meg a miafene. Mondom, jó, felöltözök, két perc és megyek.

Tehát hat perc múlva kinyitom az ajtót, ott áll egy szottyadt nénike meg egy neandervölgyi kinézetű házmesternő, és a nénike persze meg van győződve arról, hogy a mi egyik csövünk miatt ázott be a konyhája, ahol már "a fal is feljött" (mivan? xD) meg különben is jajistenem. Igen, természetesen bejöhetnek megnézni, igen, természetesen pont ott van a WC csöve, ahol az ő konyhája a másik oldalon, és hát akkor természetesen az a ludas. Úgyhogy adtam telefonszámot meg az udvarias mosolyomat hozzá, majd hív szerelőt a néni, aztán meg értesít minket, hogy váccáp.

A legszebb mindössze annyi az egészben, hogy (mint most tíz perce megtudtam, szóval a mammernek már nem tudtam szólni) a mi házunk csöve szabadon fut, nem falban (a pincében meg is lehet nézni :)), pláne nem a szomszéd házéban. Egy gipszkartonfal választja el a társasház 30-40 centi vastag falától, úgyhogy ha ténylegesen lenne vele valami probléma, azt nyilván mi látnánk csak. Szóval megvolt a napi LOL, már így reggel is.

Random egyéb: az új DELUHI mini-album (volt már róluk szó korábban, aki nem ismeri őket, az visszakereshet) atomjó lett!! Sokan írják, hogy nagyon változtak, és hogy ez mennyire ciki, de szerintem csak komplexebbek és jobbak lettek a dalok, na meg a hangszeres játék. Persze itt is van 1-2 szám, ami nekem filler kategória, de hát hol nem? :)

"Itt vagyok, ne menjenek el, csak visszamegyek nyomtatni!"

Szerintetek miért van az, hogy van néhány tanár, akik mindig iszonyatosan, fogcsikorgatóan sokat késnek? Úgy értem, órán teljesen rendezettek meg rendszerezettek meg minden, nem tűnnek alapból olyannak, hogy "húú indulni kéne mán, órám lesz...hoppá, szóval órám van négy perce", inkább olyan "elindulok öt órával előbb és kinyitom a teremajtót három perccel előbb"-szerűnek.

Vegyük például H. tanárurat (ő valós személy egyébként...true story! :)). H. tanárúr bejön első órán tíz perc késéssel, sűrűn elnézést kér, hogy hát jajj, valóban, nyáron nem volt errefelé ennyi kocsi, sok időbe telt leparkolni. Persze semmi gond igazából, inkább késsen és ne tartsa tovább az órát (nála ez a helyzet, hál' Istennek). Meg is ígéri, hogy ezentúl majd jobban fog igyekezni. Ezután, a következő hetekben (és igazából azóta is) következetesen nem tíz, hanem tizenhat percet késik. Bocsánat, van vele szemináriumom is, onnan huszat szokott. :D De hát mire való a jó diák, ha nem arra, hogy megvárja az oktatóját még "határidőn kívül" (15 perc elteltével) is?

Különben is, az ilyen "sokatkésőstanáros" szituációk szoktak a legmókásabbak lenni, mert nyilván mindenki teljesen eltökélt, hogy márpedig ő hazamegy, aztán meg persze, hogy senki se megy sehová - kivéve természetesen, ha ezt az órát Mi a barokk?-nak hívják, és már jómúltkor is csak azért késett a tanár, mert éppen egy megbeszélésről jött, ahonnan amúgy simán beérhetett volna időben órára, mégis később jött, mert cigiznie kellett (szintén true story). Szóval ja, múltkor eltelt húsz perc, én meg mondtam magamban, hogy én meg éppen otthonról jövök, és nem volt időm a napi mennyiségnek megfelelő Hóescét inni, éppen ezért au revoir! :) Nyilván ezt egy előadás esetében (mint ahogy ez is az) könnyebb szívvel lehet megtenni.

Ha már mókás tanárkésések: emlékszem még szemináriumaimra S. tanárnővel, aki egyszer negyed órát késett, mi pedig gondoltuk, kereket oldunk. Nem is tudjátok, milyen finom érzés volt az, amikor már éppen az első néhány ember arca kikanyarodott a Hattyasról az utcára, és már a sorompónál jártunk, és már majdnem fordultunk is az édes szabadság felé, az enyhén hűs őszi szellőben, és azt halljuk a hátunk mögül, hogy "Vááárjanak, várjanak, itt vagyok!" :)))

Ennél már csak az volt viccesebb, amikor ugyanez a nő szembejött velünk a lépcsőházban. Ő nem vett észre minket, mert egyikünk előrébb haladt, mint a csoport többsége, ő gyorsan visszafutott, hogy jujj jön a tannő, mi meg rohantunk vissza. Nagykabátban, cuccal a vállunkon lihegve kicsit sem voltunk érdekes látvány, mire felért a lépcsőn a tanárnő. :D

És akkor még nem említettem a non plus ultrát, amikor odajön órakezdés után tizennégy perccel, és közli velünk, hogy "Itt vagyok, ne menjenek el, csak visszamegyek nyomtatni!" Mondanom se kell, mi maradtunk, a jutalmunk pedig tovább tíz perc várakozás és egy alig egy órás szeminárium lett, aminek nyilván baromi sok értelme volt, tekintve, hogy mi jobban beszélünk angolul, mint a tannő.

Szóval vannak ilyen jópofa dolgok. Az viszont nálam teljesen oké, ha a tanár mindig késik, de legalább jó órát tart. A baj, hogy akikről írtam, azok persze nagyon nem ilyenek. xDDD

blablabla, és még. :D

Random helyzetjelentés, és egyben a havi blogbejegyzés letudva (höhö, na jó, nem is, de mostanában nem tudok miről írni). XD

Lett a zenekarnak új próbahelye!!! :D Kicsit (egészen pontosan három buszmegállóval :)) többet kell utazni, hogy odaérjünk, de szerintem megéri. A bandatagok, akik már próbáltak ott, azt mondják, hogy nagyon jól szól a hely, ami igazából egy kis egyszobás épület - persze szépen kibélelve a hangszigetelő tojástartókkal. Kicsit ilyen "pajta kinn a pusztában, de azért annyira mégse"-feeling. Hangulatos kis kuckó, már alig várom, hogy pénteken ténylegesen birtokba is vegyük! :)

Az egyetemi dolgok meg minden is megyeget, úgy ahogy...a szakdogát továbbra is tologatom magam előtt, nem lesz ennek jó vége így. De hát lusta vagyok és motiválatlan megkülönbenis.

Na.

Ha már egyetem: ma Applied Linguistics órán iszonyatosan felidegesített egy leányzó, akinek persze minden fontosat pont óra alatt kellett megbeszélnie a barátnőjével, az én arcomtól 30 centire, aztán miután ez megvolt, a mobiljára nézett, és felcsattant, hogy "hát nem igaz, úúúristen, hogy még csak 20 perc telt eeel az órábóóól, de szaaar." Igen, tényleg nagyon szar így nekem is, nyugodtan kimehetsz, és akkor egyikünknek se kell szenvednie. Egyébként nem értem, mi baja van, az Applied Linguistics még a jobb tantárgyak közé tartozik - mondanám ezt normális esetben vaskos szarkazmussal a hangomban, de a jelenlegi óráimat tekintve ténylegesen is ez a helyzet. xDDD

Miután nemrég láttam két horrorfilmet is rövid időn belül (illetve az egyiket láttuk :)), teljesen vérszemet kaptam, és most töltök még kettőt, "meg akarok ijedni meg fosni akaroook!" felkiáltással, mivel hogy ilyen téren ez a bizonyos két műalkotás nem igazán tudott eredményeket felmutatni. Az egyik a Paranormal Activity eredeti, 2007-es változata volt, ami nem volt olyan nagyon rossz, csak hát igazán jó se. Nem éreztem azt, amit mindenki ír, hogy hú most akkor egy hétig nem megyek ki a szobámból (vagy nem megyek haza xD) még pipilni se, mert jön az magától így is, álmatlanul meg élelmetlenül. A film után egy órával már vígan néztem a Family Guyt és grasszáltam a sötét lépcsőházban, sz'al ja. Nem jött be. A másik film egy olasz kult klasszikus, és mint ilyen, naná hogy a Rossmannban jutottam hozzá 990 Ft-ért DVD-n. :D A címe Suspiria, és nem más rendezte, mint Dario Argento (nyugi, én is csak a nevét olvastam, mielőtt láttam a filmet). Hát ha rövid, tömör, könnyed és nőies akarok lenni, akkor azt mondanám, hogy a férjem szereti Szilviát, de ha a filmről is akarnék írni valamit, akkor ennyivel összefoglalhatom: szép színek, érdekes zene, a többi kaki.

Szóval most jön le éppen a The Machinist, ahol Christian Bale csontsoványkodik, nemalszik, és igencsakhaluzik, illetve a Session 9, ahol valami munkásokkal egy elhagyatott elmegyógyban nemtommi történik, de az biztos, hogy valami nagyon creepy. :D

Éppen Sidet hallgatok, mármint a japán pop/rock zenekart, nem annak a hat másiknak valamelyikét, akik ugyanennek a névnek a birtokában vannak (és ilyenkor belegondolok, hogy milyen jó, hogy nem a Blood a kedvenc zenekarom :))). Olyan a zenéjük, mintha a Hooligans-tagok jazzen nevelkedtek volna, de lánynak születtek volna, és aztán egy nemi operáción átesve langyirokk-zenekart alapítottak volna Japánban. Na jó, nem is, de egyszerűbb példa nem jutott eszembe. :D Kellemes, megnyugtató a zenéjük, nem is értem miért hallgatom őket, de tetszik. Öt évvel ezelőtti énem lángszóróval támadna mostani önmagamra, ha megtudná, hogy ilyeneket hallgatok. xDDD

Na nemsokára vacsizok valami műanyag kínai tésztalevest, hogy meglegyen a medzsiköl vadvalagú műjapán életérzés mára, aztán zúzok is Kedvesemhez. Ahogy a művelt angol mondja ilyenkor:

C YA L8ER!

U.I.: Hoppá, már le is jött a két film! :)