szombat esti random

Tegnap este Vivivel megnéztük a District 9-t, nagyon tetszett mindkettőnknek - én másodszor láttam, és tök jó volt, hogy ugyanúgy tudtam élvezni, mint első alkalommal (vagyis előző este :)). Szerintem jó volt a sztori, az előzetesből hál' Istennek nem sokat lehetett kihámozni az alapszituáción kívül, így szinte teljesen újnak hatott minden történés. Az akcentust azért kellett egy jó tíz percig szoknom az elején.

Más: éppen Murakami Harukitól a Kafka a tengerpartont olvasom, és hát nagyon jó! Őszintén szólva, az After Dark után (ami első könyvélményem volt tőle) kicsit tartottam tőle, mert az nem igazán fogott meg, de ez valami hihetetlenmód olvastatja magát! A folyamatosan váltakozó nézőpontoknak és cselekményszálaknak köszönhetően idáig mindvégig pörgős és érdekes bírt maradni. Ráadásul tele van nagyon értelmes gondolatokkal, nem sejtettem, hogy ennyire "fullos" lesz ez a nem egészen röpke olvasmány. Most már azt hiszem, kezdem érteni, hogy mit esznek Murakamin az emberek annyira. :)

Tegnap még Szabi hathatós közreműködésének köszönhetően sikerült múkodásra bírni a laptopomon a felvételt készítő programot, úgyhogy végre tudok majd megint dolgozgatni a kis zenéimen, na meg főleg majd annak idején a következő Dark Cherry demón itthon is. Jeee~!!! :D

Holnap lehet, hogy alkotok is valami zeneit (ha lesz ihlet)! ;)

blablabla, és még. :D

Random helyzetjelentés, és egyben a havi blogbejegyzés letudva (höhö, na jó, nem is, de mostanában nem tudok miről írni). XD

Lett a zenekarnak új próbahelye!!! :D Kicsit (egészen pontosan három buszmegállóval :)) többet kell utazni, hogy odaérjünk, de szerintem megéri. A bandatagok, akik már próbáltak ott, azt mondják, hogy nagyon jól szól a hely, ami igazából egy kis egyszobás épület - persze szépen kibélelve a hangszigetelő tojástartókkal. Kicsit ilyen "pajta kinn a pusztában, de azért annyira mégse"-feeling. Hangulatos kis kuckó, már alig várom, hogy pénteken ténylegesen birtokba is vegyük! :)

Az egyetemi dolgok meg minden is megyeget, úgy ahogy...a szakdogát továbbra is tologatom magam előtt, nem lesz ennek jó vége így. De hát lusta vagyok és motiválatlan megkülönbenis.

Na.

Ha már egyetem: ma Applied Linguistics órán iszonyatosan felidegesített egy leányzó, akinek persze minden fontosat pont óra alatt kellett megbeszélnie a barátnőjével, az én arcomtól 30 centire, aztán miután ez megvolt, a mobiljára nézett, és felcsattant, hogy "hát nem igaz, úúúristen, hogy még csak 20 perc telt eeel az órábóóól, de szaaar." Igen, tényleg nagyon szar így nekem is, nyugodtan kimehetsz, és akkor egyikünknek se kell szenvednie. Egyébként nem értem, mi baja van, az Applied Linguistics még a jobb tantárgyak közé tartozik - mondanám ezt normális esetben vaskos szarkazmussal a hangomban, de a jelenlegi óráimat tekintve ténylegesen is ez a helyzet. xDDD

Miután nemrég láttam két horrorfilmet is rövid időn belül (illetve az egyiket láttuk :)), teljesen vérszemet kaptam, és most töltök még kettőt, "meg akarok ijedni meg fosni akaroook!" felkiáltással, mivel hogy ilyen téren ez a bizonyos két műalkotás nem igazán tudott eredményeket felmutatni. Az egyik a Paranormal Activity eredeti, 2007-es változata volt, ami nem volt olyan nagyon rossz, csak hát igazán jó se. Nem éreztem azt, amit mindenki ír, hogy hú most akkor egy hétig nem megyek ki a szobámból (vagy nem megyek haza xD) még pipilni se, mert jön az magától így is, álmatlanul meg élelmetlenül. A film után egy órával már vígan néztem a Family Guyt és grasszáltam a sötét lépcsőházban, sz'al ja. Nem jött be. A másik film egy olasz kult klasszikus, és mint ilyen, naná hogy a Rossmannban jutottam hozzá 990 Ft-ért DVD-n. :D A címe Suspiria, és nem más rendezte, mint Dario Argento (nyugi, én is csak a nevét olvastam, mielőtt láttam a filmet). Hát ha rövid, tömör, könnyed és nőies akarok lenni, akkor azt mondanám, hogy a férjem szereti Szilviát, de ha a filmről is akarnék írni valamit, akkor ennyivel összefoglalhatom: szép színek, érdekes zene, a többi kaki.

Szóval most jön le éppen a The Machinist, ahol Christian Bale csontsoványkodik, nemalszik, és igencsakhaluzik, illetve a Session 9, ahol valami munkásokkal egy elhagyatott elmegyógyban nemtommi történik, de az biztos, hogy valami nagyon creepy. :D

Éppen Sidet hallgatok, mármint a japán pop/rock zenekart, nem annak a hat másiknak valamelyikét, akik ugyanennek a névnek a birtokában vannak (és ilyenkor belegondolok, hogy milyen jó, hogy nem a Blood a kedvenc zenekarom :))). Olyan a zenéjük, mintha a Hooligans-tagok jazzen nevelkedtek volna, de lánynak születtek volna, és aztán egy nemi operáción átesve langyirokk-zenekart alapítottak volna Japánban. Na jó, nem is, de egyszerűbb példa nem jutott eszembe. :D Kellemes, megnyugtató a zenéjük, nem is értem miért hallgatom őket, de tetszik. Öt évvel ezelőtti énem lángszóróval támadna mostani önmagamra, ha megtudná, hogy ilyeneket hallgatok. xDDD

Na nemsokára vacsizok valami műanyag kínai tésztalevest, hogy meglegyen a medzsiköl vadvalagú műjapán életérzés mára, aztán zúzok is Kedvesemhez. Ahogy a művelt angol mondja ilyenkor:

C YA L8ER!

U.I.: Hoppá, már le is jött a két film! :)

Jan Švankmajer: Alice

Hatalmas film, nézzétek meg Ti is!

http://www.youtube.com/watch?v=CIB-LnoCNBM

http://www.youtube.com/watch?v=ZSfVwZXwbu4

http://www.youtube.com/watch?v=21kXNoNZyzk

...és így tovább, jobbra a videóablak mellett. :)

(ne zavarjon senkit, hogy spanyol feliratos, így találtam youtube-on fenn végig az egészet xD)

Tegnapi májulás

Volt majális. Liget, barátok, idegesítő tömeg (the cream of the crop, so to speak ;)). Ettünk kakaós kürtős kalácsot, ami viszont fini volt!

Utána Szabinál filmezés, ameddig nem szégyelltük. :D Mégpedig:

Aki nem tudná, a fenti borító egy három kisfilmes összeállítást takar, három különálló sztori különböző nemzetiségű ázsiai emberkéktől.

Első volt a Box című, melynek eleve nagy elvárásokkal ültem neki, mivel nem más rendezte, mint az általam nagy becsben és tiszteletben tartott Takashi Miike úr. A szóbanforgó úriember Japán egyik legproduktívabb rendezője, persze sajnos a fokozott munkatempó sok crappel is jár, de van ott jópár gyémánt az életműben, ami ellensúlyozza a negatívumokat (e.g. Audition, Ichi the Killer, Gozu, hogy csak néhányat elmlítsek). Nem is csalódtam, egy csodaszép képi világgal megáldott kis sztorit prezentált nekünk itt is. Féltem, hogy a történet túl klisésre és butácskára sikeredik (mint ahogy azt a film első háromnegyede sejtette), ám egy ügyes kis húzással sikerült szépen kidomborítania a sztori végét. Bizarr és libabőrös feeling.

Innentől kezdve jöttek a bonyodalmak, mivel a felirat nem akart velünk egyuttmúkodni, úgyhogy jobb híján a második filmet, a hong kongi Dumplings címűt, egyfajta kellemetlen suspense-ben töltöttük el, a jelentések és narratívák hálójában elveszve, ahogy a felirat általában az adott szöveg elhangzása előtt kb. 2 perccel megjelent a képernyőn. :D A film alapötlete mindenesetre ismét egyszerű, de zseniális volt. Tetszett, hogy látok végre egy horrorfilmet, ami nem fél gusztustalankodni egy kicsit (megjegyzem, főleg off-screen történtek az "undi" részek, illetve hát bújtatott formában on-screen is, de ez már szinte spoiler :)). Összbevéve tetszett, habár a jelentés jó része útközben elveszett.

A harmadik filmecskét, a Cutot már nem néztük meg, csak beletekertünk. A képi világ szintén szép volt, nagyon "koreai". Biztos ez is jó, meg fordulatos megminden, de nem volt türelmünk hozzá. :)

Ezután jött csak az igazi horror: Hideo Nakata, a híres-hírhedt Ring (Kör) című opusz rendezőjének első TV-s szárnypróbálgatásainak gyűjetményét néztük meg, három kis szösszenet képében. Ultra low-budget gagyi műanyag camp, a bugyutábbik, kiszámítható fajtából. Mindezek ellenére (vagy talán pont ezért?) egész élvezhető volt szerintem ez a kis filmfüzér, ha másért nem, akkor azért, hogy megnézzük honnan is jött a rendezőbácsi - és rájöjjünk, hogy azért maradt ő is a kaptafánál, adott esetben a tradicionális japán szellemmítosznál (fehérruhás feketehajú leány with a vengeance és hasonlók). Felejtős, de nem kifejezetten pejoratív értelemben.