Ez van.

Megmagyarázhatatlan boldogság
öntötte el keblemet, mintha a nap
kis szeletkéje telepett volna meg
együltő helyében és felnézett volna
képembe, nevetve és fényesen.

Nem megyek ma sehova,
a boldogulásom boldog ülésben telik el.

Lehet szent imán tél vagy szentimentál,
örülök, hogy bennem maradtál,
úgyhogy most mindenki,
egyszerre, mondja azt, hogy

jee jee jee.

Most ilyet hallgatok.

Heroin And Your Veins

Night music, ahogy zenéjét leírja májszpészén. Temetői hangulatú, füstös, lecsúszott, reménytelen. Kábé. De akkora feelingje van, mint a ház!! A finn srác instrumentálisan nyomja, kis zörej-szintivel megtámogatott gitárlebegtetéssel operál, legtöbbször megtoldja az akkordot egy kis tremolókar-simogatással, amitől olyan naplementésen, múltbarévedően surfös lesz a hangzás (nem a zene maga, csak a hangzása!).

Introvertált soundtrack egy képzeletbeli David Lynch filmhez, kb.

Eleddig két albuma jelent meg, a 2007-es keltezésű Dead People's Trails, és a még szinte friss idei, a Nausea. Előbbiben megvan a világfájdalmas búskomor esszenciája a muzsikájának, utóbbi pedig kicsit talán sokszínűbb zeneileg - néhol már egész rendesen középtempós-dobolós, és a szintifutamok is több teret kapnak. Mindkettő abszolút must-listen szerintem.

Myspace, ha kedvet kaptál!

Sietek

A nap kel s tudom kelnem kell,
nem szabad kihagynom
egyetlen percet sem
ebben a rohanó ügető
vágtató szélben,
nem tudok maradni tétlen,
mert menni kell és menni is fog
az élet, tudom jól,
hogy ha kihullik a fogam
semmit nem érek már,
kihánytam már mindent, ami szép,
de még talán marad egy csepp,
egy darabka a tükörből,
amiben szemügyre vehetném
égő arcom, amint elvérzik
az égben,
nem tudom már mit akartam
kérdezni, de nem is ez a lényeg,
csak az hogy menj, siess,
loholj, mert itt nem maradhat
ember úgy, ahogy hajdan
volt békében,
de közel az óra,
mint mondtam egyre,
hogy indulj,
érkezz,
tanulj és félj,
mert a félelem az alapja
mindnek, ami körülvesz,
de nap nap után hiába pereg,
ha nem látod meg
a rendszert benned,
mert itt van az is,
de nehéz eltérni a megszokottól,
mert úgy kell lenni, ahogy mondták,
stresszben fogantál, de nem baj,
ez kell, hogy túléld a napot,
majd holnap reggel kelsz ismét,
és fogad csillan, agyad feszül,
és a tested nem lesz már oly
fényes, mint egykor,
de sebaj, mert csiszolnak rajta
még, hogy átférj a lyukon, majd
ha dicsőségben rothadva
a mennybe mész, de időben,
mint jól siető futóember a gáton,
nehogy rászáradjon
emléked egy csúfon álldogáló
kődarabra vésve,
mire emlékezhet utód s nemzet,
a tömeg bólint, az ember halott, nem tudom mit írhatok még.

(kelt: 2009.05.03)