Hoztam megint dalszövegfordítást, lehet örülni (?). Ezúttal egy számomra igencsak kedves zenekar, a Guruguru Eigakan (nevük jelentése kb.: "forgó mozgóképszínház") dalait kezdtem el fordítgatni, persze nem eredeti japán nyelvről. Azért imádom ezt a zenekart, mert a zenéjük a múltba repít, szinte minden dalnak van valamilyen mágikus, nosztalgikus hangulata, és nem véletlenül: image-ükben és szövegeikben is visszanyúlnak a Taishou- és Shouwa-korszakhoz. (1912-1926 és 1926-1989) A fordításaim egyébként a csodálatos Milk Choudai oldal angol verziói alapján készültek, ahol számos más, félig-meddig underground japán zenekar dalszövegeit lehet böngészgetni angolul.
Sokáig gondolkoztam, melyik dal szövegének fordítását pötyögjem be ide, végül kettő mellett döntöttem: az elsőt (Unabara ya) a zenekar vezetője és egyben énekes-gitárosa írta, a másodikat (Fuyukare hakusho) a volt dobosuk.
Guruguru Eigakan - Ó, tenger bölcsőjeDalszöveg: Amano TonbimaruÓ, tenger bölcsőjeMiért csalogattad olyannyira kedvesem?Miért hívogatsz szomorú hangoddal engem?Vajon ha egy szemernyivel fiatalabb lettem volna,Mint ő, ugyanazt az utat választottam volna?Micsoda szavak, kezdem elveszíteni eszemMégis enyém helyett választotta a te kékedUgye nincsen már mit tennem?Ó, tenger bölcsője-------------------------------------------------------------------------------
Guruguru Eigakan - Fehér papír a téli romlásbanDalszöveg: Matsushima KoujiA város mellett, a város mellettHópelyhek hullnak alá az égbőlTérdem szorítom, térdem szorítomEgyütt töltött napokra gondolokPiciny kék madarak röppennek tovaNevetnek, ahogy meglátnakAmint egy Rilke-verset olvasokA hervadt virágoknakMeg sem vártad a tavaszt, árnyékod máris eltűntVajon éppen valahol magányosan részegre iszod magad?Lágyan, mégoly lágyanA hó, mi egyre csak hullVállamra, vállamraTél közeledtét jósoljaZsebemben a leveledMár gombóccá gyűrtemKedvenc Heine-versedÖntötte szavakba búcsúnkMeg sem várta a tavaszt, szívemben a hó máris eltűntVajon éppen valahol magányosan részegre iszod magad?Milyen különös érzés, minthaEgy klisés színdarabban lennénkMindenre visszaemlékezniFárasztó az idő elteltével"Milyen furcsa egy fickó vagyAmint azokká a költőkké válsz"SzóltA hulló hó.