Lázba temetve

Lüktető lázban megpihenek
Tüdőm morajló, kérges
Szemem a vánszorgó lég
Ritmusára tikkel üregében

Torkomon a kötés mintha
Minden lélegzetre izzna
Fejem hátrahajtva hörög
Számból lassú homok pörög elő

És borít be földet, eget
Sivatag lettem fektemben
A dűne nő, egyre csak temet
Lüktető lázban égő szemek

Most megpihenek, végre
Megpihenek.