Same time, next year :)

Tegnap voltunk Budapesten, Anyukám szülinapja alkalmából! Ettünk nagyon fincsit a Pizza Hutban (olyan kár, hogy Szegeden már régóta nincs!), utána pedig megnéztük a Madách Színházban Bernard Slade Jövőre veled, ugyanitt c. színdarabjának folytátását.

A darab egy férfiről és egy nőről szól, akik (megcsalva házastársukat) évről-évre ugyanabban a kis földszintes hotel egyik szobájában találkoznak egy hétvégére, és közben megbeszélik életük történéseit. Persze közben sok kacagás meg sírás meg ilyesmi. xD Nekem (vagy mondhatom, nekünk :)) marhára tetszett, sok poén volt benne, és a szomorúbb pillanatok is szépek voltak. Külön öröm számomra, hogy most láttam először élőben Hernádi Juditot és Gálvölgyi Jánost, akiket nagyon tisztelek és szeretek, hihetetlenül jól játszották végig azt a kb. húsz évnyi változást, amit felölel a mű. Mondanom se kell, hatalmas vastaps lett a jutalmuk a végén. Imádom őket. :)

...és random rambling feat. the GazettE

Amint látható, jól megújítottam a blogdizájnt, mert megtehetem! :P Ezúttal a the GazettE (egykori ガゼット) egyik régi mini-albumának borítógrafikáját vettem alapul, nagyon megtetszett. A szövegecske pedig egy kicsit későbbi dalukból származik.

Ma egész sok Gazette-et hallgattam, sőt igazából jelenleg is azt teszem. XD Nem tudom eldönteni, mi tetszik jobban: a régi őrült, nyakatekert stílusuk, vagy a későbbi művésziesebb, kiműveltebb zenéjük, esetleg a mostani muzsikájuk. Perpill a korai cuccaikat hallgatom, ez most jobban fekszik nekem.

Ők valahogy kicsit kakukktojás nekem a visual kei színtéren: ellentétben más visual zenekarokkal, akik a "szokásos" beteg, kísérletező hangulatú zenével kezdtek és aztán átmentek lapos önismétlésbe, a Gazette valahogy felül tudott emelkedni az ötlettelenség szürke mocsarán. Nem mondom, hogy tökéletesek: egyre-másra adják ki az új kiadványokat, hajtja őket rendesen a kiadójuk, néha érződik is, hogy kéne egy kis kreatív szünetet tartani, mert van néha egy-két olyan témájuk, ami már eléggé uncsi és "újrahasznosított." Nekem mondjuk még mindig jobban tetszenek, mint pl. egy Vidoll, akik mára már eléggé sutba dobták minden kísérletező kedvüket, és egymás után gyártják a számomra uncsibbnál uncsibb dalokat, abszolút tőlük stílusidegen zenével körítve (néha persze felsejlik náluk is a múlt).

Ezzel persze nem azt akarom mondani, hogy egy zenekar ne változzon, de azért nem kéne mindenestül eldobni a saját hangulatot és stílust: be kell építeni a folyamatosan fejlődő zenei elképzelésekbe. A Gazette szerintem ezt mesterien csinálja. Főleg így, hogy kronológiai sorrendben hallgatom a dalaikat, tűnik fel a szép, fokozatos fejlődésük. Kíváncsi vagyok, hová tudnak még fejlődni, mi lesz a következő dobásuk. A legutóbbi kislemezük habár jó (a címadó dal kisebbfajta kedvencem lett), de számomra érződik rajta a sietség. Nem azt mondom, hogy összecsapták, de lehet, kellett volna várni vele mondjuk pár hónapot. Úgy érzem, most fog csak igazán kiderülni, hogy életképes-e zeneileg a banda továbbra is, vagy mennek a Nightmare/Vidoll-féle "szürke hézköznapok" felé. Nagyon remélem, hogy nem ez lesz a helyzet.

(utólag is bocs a Vidoll és Nightmare fanektől, előbbit szerettem, amíg ötletes zenét játszottak, utóbbitól mindig elriasztott az énekes hangja, de az ő régebbi zenéjük is jó volt)

Español oder 日本語?

Mostmár el kéne kezdenem megint felzárkózni spanyolból, ha akármit is el szeretnék érni vele a közeljövőben - vagyis a felsőfokú nyelvvizsgát, ami jelenlegi nyelvtudásomat tekintve erősen röhögséges elképzelés. XD

No mindegy, talán sikerülni fog. Meg kell csinálnom! (a vicc, hogy ide akartam írni ezt a mondatot spanyolul is, de amikor elkezdtem kigondolni, a mondat eleje angolra vagy németre sikerült, pedig nem is tudok németül!!! ...whatever XDDD) Es muy importante por mí (vagy para mí? ááá XD)...feladom. Lehet, hogy el kéne kezdenem egy totál más nyelvet? Annyira nem fűlik a fogam az eszpányolhoz mostanában, vagyis hol igen, hol nem, aztán amikor rájövök arra, hogy semmit sem tudok, akkor meg végképp nem.

A gáz csak az, hogy azalapján indulnék el a spanyol felsőfokú felé, hogy pluszpontot ér a mesterképzéses jelentkezésnél (mármint egy akármilyen, második idegennyelvi felsőfokú nyelvvizsga). :/ Pedig olyan szívesen elkezdenék tanulni japánul például! :D Mindig is bennem volt a késztetés, csak a végső elhatározás nem. XD Pedig már tudok csomó katakanát, néhány hiraganát is, sőt még pár kanjit is (ezek mindegyikét, kivéve a katakanákat, csak felismerni, nem pedig le is írni ^^"). Érzem én, hogy most valami nagyon epic decision küszöbén állok. :'D

Igazából az is a japán felé húzza a szívemet, mert az a szövegvilág jobban foglalkoztat, mint a spanyol valaha is fog, és könnyebben megértem a beszédet (LOL, szóval ha hadarnak, akkor le bírom írni, mit hallottam, még ha nem is tudom, mit jelent), nem úgy, mint a százhúsz kilométer/órával beszélő spánielek. xDDD Meg a hangzása is szép, bár a spanyolé is az.

Nos, nem jutottam előrébb, majd még emésztgetem ezt a témát a napokban.

És akkor a végére random spanyol és japán mjúzik: