Playstation!!! :D

Szombat este megtaláltuk a boldogság kifogyhatatlan forrását, a régi Playstationöm képében. Nem, nem PS2, nem is PS3, hanem sima mezei PSX (nem is PS One, mert az megint más xD). Főleg gyepálni szeretjük egymást, persze. :D

Néhány játék, amivel játszottunk:

Ehrgeiz: God Bless The Ring

Soul Blade

Street Fighter EX +alpha

És képzeljétek, annyira kiestem a konzol körforgásból (kontroller talán legutóbb 2002-ben volt a kezemben), hogy tegnap este kellett szomorúan rádöbbennem: akárhol keresem a neten, sehol nem lehet PSX játékokat venni már! Mekkora shock!! XD

Szép marhameleg nyári nap, oh jee

A mai nap egész jól telt. Miután elkísértem Egyetlenemet a munkába, meghallgattam az új Asai Kenichi kislemezt, azóta is szinte csak az megy. Kellemes, nyári, vagy éppen kora őszi hangulatú dalcsokor, pont amilyenre számítottam tőle. Várom augusztus végén a következőt!!! :)

Egyébként néztem BUCK-TICK koncert DVD-t, mégpedig a Sabbatot, és meg kell állapítanom, még mindig az egyik legjobbjuk, nekem legalábbis egyik kedvencem pont ez a korszakuk. No de nem kell rám figyelni, fanboy lennék, vagymijaszösz. :D

A zenekari próba kb. mintha a Pokolban zajlott volna, olyan forróság volt. Nem mintha panaszkodnék, jó hangulatban telt a gyakorlás végülis. Elővettünk egy új dalt, el is játszottuk jópárszor, jó sok bakival - persze leginkább én bénáztam, de általában 1-2 hét és tudom, mi az ábra. Játszottunk még "szokásos" dalokat, meg elkezdtünk írni egy újat, egy jó pörgőset. Külön öröm számomra, hogy tőlem származik a kiinduló téma. Meglássuk, mi lösz belőle. :)

Szóval ma ettem:

...néztem:
...és...no comment. xD

New music 'n' stuff

Megjöttek a lemezeim (meg Szabié, persze)! :D

A Dali kislemezt (Funeral dessin B-Type) már jól ismertem, három egyszerű, ámde nagyszerű és bivalyerős kompozíció van rajta, pont fogyasztható mennyiség. A hangzás jó, és a csomagolás is elegáns, bár talán egy kicsit puritán - de passzol a hangulathoz! Nagyon morfondírozok, hogy legalább az egyik best-albumukat meg kéne venni (azt, amin a zúzósabb dalok vannak, Cynical Side, vagymi xD)... Hajjaj, mi lesz, mi lesz?... :)

A Nega album (GRAVE OF THE SACRIFICE) sem okozott csalódást. Már előre tudtam, hogy mely régebbi dalok lesznek rajta, és ezalapján már meg lehetett előlegezni, hogy akármilyenek az újak, mégiscsak egy jól összerakott kis lemez lesz (számomra, legalábbis). Így is lett, nem nagyon találok kivetnivalót, talán a dobhangzásba lehetne belekötni, de két dal után azt is meg lehet szokni. Az új dalok is ütősek, van köztük egészen meglepő is, pl. az ötödik dal komplexebb és furább, mint amiket eddig alkottak, a kilences számú szerzemény pedig jóval pozitívabb hangulatú, mint a Nega-átlag (szinte már-már klasszikus ezredfordulós visual kei feeling!!). A bonusz dal is nagyon rendben van, bár az album zongorás lezárásával kicsit fura ezt meg zongorával kezdeni...azt hittem valami uncsi lesz, de aztán betempósodott, hál' Istennek. :) Szóval szerintem nagyon korrekt lett, pláne hogy első nagylemez meg minden - hasonlítsuk csak össze a Dali albumával, és asszem no question, hogy melyik az ütősebb. ;)

Szóval, amint már mondtam, hallgattam:
...és ettem-ittam: